Miután lombikos vagyok ezért egy halom progesteron (sárgatest) hormont kapok, amit a szervezetem elvileg önmagától nem tud kielégítően termelni, vagy legalábbis feltételezhetően nem eleget. Ez napi 2 szurit jelent seggizomba egy fincsi 4 cm-es tűvel, és napi 3x3 utrogestan hüvelygolyócskát 8 óránként feldugdosva. Ez utóbbi csak akkor undi mikor távozik.
Tegnap az esti golyócskáknál egy körömpiszoknyi barnázás volt. Ettől persze megint nem aludtam a legjobban, mert ilyenkor megjelenik a félelem, hogy a következő pisislésnél baj lesz. Persze nem lett. Miért is lenne. Semmi fájdalmam, görcsöm nincs. Néha a kis szalagnyúlások, kis szurkálások, kis feszülések (mintha tényleg érezném, ahogy lufi módjára nő a méhem).
Reggel a következő sokk, már megint nem fáj a cicim. Ezzel a nap bármely szakaszában be tudom szaratni magam. És kb. fél órán belül mindig elindulnak a szúrkálások. Merthogy nekem nem különösebben fáj a cickóm, hanem inkább olyan érzésem van, mintha gombostűvel szurkálnák bentről a mellbimbóm környékét. Persze a cickóm alakilag és méretre is változott, tehát parára nincs ok. Ráadásul a kapott hormonok is befolyásolják a terhességi jeleket.
Viszont az eddig délután és estére koncentráló hányinger most már a reggelinél is jelentkezik. Nagyon éhes vagyok, de közben meg semmi étvágyam. Hányni nem tudnék csak kavarog minden. De ez a jó, ez a jó! Csak maradjon így!
És remélem a hangulatom kicsit fényesebb lesz, mert ma úgy érzem bal lábbal keltem.
KisBab jól van, tegnap is beszélgettek apukájával, ahogy minden este. Ez a kedvenc napi programom. Mindig elalvás előtt van, és én annyira várom!
